A fül egyedülálló szerv ez nem csak a halláshoz, hanem az egyensúly fenntartásához is szükséges. A fül anatómiáját illetően a fül három területre osztható. Ide tartoznak a külső fül, a középfül és a belső fül. A fül átalakítja a környezetünk hanghullámait ideg jelek, amelyeket a neuronok hoz agy. A belső fül bizonyos alkotóelemei szintén segítik az egyensúly fenntartását azáltal, hogy érzékelik a fejmozgások változásait, például az egyik oldalra fordítás. A változásokról szóló jeleket az agynak továbbítják feldolgozásra, hogy megakadályozzák a közös mozgások következtében fellépő egyensúlyhiányt.
Az emberi fül a külső fülből, a középfülből és a belső fülből áll. A fül felépítése fontos a hallás folyamatában. A fülszerkezetek alakjai elősegítik, hogy a hanghullámok a külső környezetből a belső fülbe kerüljenek.
Külső fül
A hallás magában foglalja a hangi energia átalakítását elektromos impulzusokká. A levegőből származó hanghullámok a fülünkhöz vezetnek, és a hallócsatornán keresztüljutnak a füldobhoz. A dobhártya rezgései a középfül oszszuljaiba kerülnek. A csontozat (malleus, incus és stapes) felerősíti a hangokat, amikor a belső fülben a csontos labirintus előcsatornájába vezetik. A hangvibrációkat a cochlea Corti szervéhez továbbítják, amely idegrostokat tartalmaz, amelyek a
hallóideg. Amint a rezgések elérték a cochleát, azok a folyadékon mozognak. A cochleában a hajsejteknek nevezett szenzoros sejtek a folyadékkal együtt mozognak, és elektrokémiai jelek vagy idegimpulzusok előállításához vezetnek. A hallóideg megkapja az idegimpulzusokat, és továbbítja azokat a agytörzs. Innentől az impulzusok eljutnak a középagy majd a hallókéregbe időbeli lebenyek. A temporális lebenyek szervezik az érzékszervi bemenetet és feldolgozzák a hallási információkat úgy, hogy az impulzusok hangként érzékelhetők legyenek.